egyszerű este az egyszerű kertben, majd regi zene a régi hajón

Ittam:
-két korsó zlatyit,
-meg aztán egy korsó borsodit (? vagy dréher volt az, már nem tudom)
Éreztem:
-az első korsó előtt, hogy kapjabe az összes sznob köcsög, aki résztvesz a lisztferenctéri burzsuj fizetés- és sznobliciten, miközben a saját pénzemből maradt kilencszáz forintom. mennyire gáz dolog már, arra gondolni a hatodik kerület közepén, két utcával arrébb a homleszektől, hogy nem engedhetek itt meg egy ásványvizet sem...
-a második korsó után, hogy hahó világ, szevasz mindenki, mosolygok a véletlenül és dirket összegyűlt ismerősökre a szimplakertben, sőt talán még az ismeretlenekre is, pedig itt is parasztvakítás megy, de itt legalább az számít menőnek, aki valami értéket tesz le az asztalra, aki alkot, aki "művész"
-hogy szép lassan beköltözik a bugi a lábamba (kislány, bugira vigyázz), valami nagy nagy buli kéne, hogy táncolhatnának az emberek (mondjon valaki akár egy jó bulit, ami most nyáron volt. sehol semmi nem történt, és már vége a nyárnak. felháborító. sürgősen pótolni kell. kéne. asszem.)
-hogy a sebtiben kötött fogadalmakat majd csakazértis virtusból állni kell (igen, csakazértis, ha sok pénzem lesz, taxival járok majd a pékségbe, és igen, egyszer el kell menni berlinbe partizni egy hatalmasat, még ebben az életben, lehetőleg harmincon innen)
--hogy részeg emberekkel józan(abb)ul jó beszélgetni, így legalább a beszlgetés az egyik részen megmarad :)