törzsvendég

Ittam:
egy fél korsó nemtommilyen sört veresen, a türelmetlenül várt csirkepaprikás mellé
Éreztem:
veresen a kerttel szemben idétlen idők óta van egy kis házikó, ami kultúrpresszóként, igényeskocsmaként üzemel. kedvesek, aranyosak a tulajok, a medvés fickó is ott szokott üldögélni a teraszon, a sörét iszogatva, mindig visszaint, ha megyünk csokival a kisközértbe. néha szombat esténként meghívják a haverjaikat, és bográcsos főzést csapnak, ilyenkor csak az övék az ivó. na ebben a kultúrkocsmában van nekünk két korsónk. apám esténként kimegy, és hoz jó kis jéghideg frissen csapolt söröcskét, hol egy korsóval, hol kettővel, és mi meg anyámmal szépen kényelmesen megiszogatjuk a kertben a tűz mellett, vagy odabenn a házban. múltkor valaki helyettesítette a főnöknőt, és nem akarta kiadni A korsókat. merthogy a főnöknő azt mondta, hogy azokat nem adhatja ki csak úgy akárkinek, azok privátkorsók. apám mondta, hogy ez igaz, az ő privátkorsói. -örülök, hogy megismerhetem- válaszolta az új pultos.