So-so-sok a jóbor...

szombaton esküvőn jártam
Ittam:
-koccintásnak két pohár száraz pezsgőt, éljen az ifjú pár! (fene ezt a csokrot, nem az orrom elé huppant le!)
-ki kellett próbálni a menyasszony apjának félszáraz fehér borát is, párszor
-majd az ifjúkori diavetítés után kezdett hideg lenni, és lecsúszott két kóser szilva, egészségünkre, mondta Árpi és Judit, és éljen Szilvi, az örökifjú pultoshölgy, akiben fánki, fánki lélek dobog
-aztán valamikor az este elején beígért tekila is lecsúszott Dinivel
-majd amire már nem emlékszem (azt mondták az utolsó unikum már nagyon keresű volt a gyomromnak...)
Éreztem:
-majdnem totális filmszakadás, a leggázosabb részek kiestek
-amire emlékszem, hogy érztem: nehéz fej, lépcsőnülés, aggógó tekintetek jobbról, hogyvagyévikém balról, máshonnan meg huncut mosolyok csapódtak rám.
ööö. most elmondhatnám, hogy az a srác, akit lehánytam, és aki fogta a fejemet, hogy bele ne essen a wckagylóba, aki berakott az ágyába, hogy ha éjjel is gáz lenne, tudjon rám figyelni, úgy tűnik, jelenleg a pasim. de ez már egy másik mese...