FS

az úgy volt, hogy kappadókia után éjszaka lebuszozunk analiaba, onnan meg reggel átbumlizunk Anamurba, mert ott nincsenek, csak helyiek, de aztán tizenhárom óra utazás után megszületett a döntés, sidében leszállunk, lesz ami lesz.
lett szállásunk napi húsz zsetonért a szemüveges néni és a fogatlan vihogó bácsi panziójában, ahol reggeli ugyan nem járt, csak tea (bed and tea), de a hatalmas konyhát használhattuk. így aztán lett isteni tojásos lecsó, amit ők is ismernek és szeretnek, ettek is belőle az öregek vigyorogva.
aztán lett hajókázás a környéken, fel a vízeséshez, ahol aztán szertartásosan kiterítették a seprűvel és deszkával véresre vert kígyót, ami persze még élt, amit persze nem lehetett ennyiben hagyni, jól meg kellett a vérző állatot rázni, rámrázva a még alig alvadó vérét.
aztán búcsúzóul beültünk egy puccos helyre a tengerparton vacsizni, ahol kipróbáltuk a török sörök gyöngyét, az efest. jó kis selymes híg söröcske, nyári estékre. olajban sütött kalmárhoz azonban nem ajánljuk, főleg nem a következő éjszakai buszút előtt, komoly záróizom- és akaraterő erősítő.